Magyarország képeslapokon

Szórványos leletek tanúskodnak az őskori ember megtelepüléséről. A bronzkor végén vaskor elején itt élt urnasíros temetkezésű népeknek tulajdonítják azt az értékes aranyleletet, melyet a Nagylázhegyen 1926-ban találtak.

A község első említése 1121-ből ismert, az almádi monostor alapító leveléből. Ekkor a község már hosszabb ideje lakott volt. Neve (Zsid), feltehetően személynévből eredt. A falunak XIII. században földvára volt. A tatárjárás után, 1244-ben IV. Béla a várat johannitáknak adományozta. A falu ekkor a zalai várnépeké volt, míg 1333 a Rezi várhoz tartozott. 1427-ben Zsigmond király ajándékozta a Gersei Pethő családnak, akik később a környék egyik legfontosabb birtokosai lettek. Zsid határának egy részét a XV. század második felétől a győri káptalan birtokolta.

A Gersei Pethő család birtoka volt a terület nagyobbik része, s itt már a XVI. századba önálló falut alapítottak, s a település megkülönböztetése érdekében kapta ez a rész a Felsőzsid nevet. A felmérések, s más források a századok során ennek ellenére többnyire együttesen említik a két települést.

A XVI. században építették templomát, mely ma is áll, igaz a múlt századi átalakítások miatt eredeti formáját nagyobb részt elvesztette. Manapság is használt harangját 1524-ben öntötték, így Magyarország legrégebbi, működő harangjának számít.

A török korban a községet egyaránt pusztították a különböző nemzetiségű hadak. 1545-ben Enyingi Török Bálint emberei raboltak a faluban. Felsőzsid marháit 1552-ben a Gersei Pethő család hajtotta el. A környékbeli településekkel együtt 1553-ban hódoltak be a töröknek. Ennek ellenére a törökök egy 1555 évi rovásadó összeírás után a völgy többi falujához hasonlóan a két Zsidet is felégették, 1557-ben pedig a Rezi vár várnagya vitette el erőszakkal a faluból 12 szekér szénát. 1567-ben, majd 1572-ben ismét török pusztította el a falut. A falu rendkívül szegény volt, de ettől az időtől kezdve majdnem egy évszázadon át menekült a pusztítástól, 1657-ben dúlja fel ismét a török. A század végére a terület nagy része puszta volt. A XVIII. század elején a szőlők és a határ megműveletlenül maradtak.

Ráadásul az 1711 évi pestisjárvány Zsidet sem kerülte el. 35 gazda halt meg a betegségben. Ekkorra már több család is birtokolt itt területet. A XVII. Század közepétől a Bakács, az Esterházy, a Babocsai és más családok, valamint a helyi plébános is birtokosok lettek. A XVIII. században, 1740-ben a Festetics család hercegi ága a zsidi birtokok felvásárlásával bővítette keszthelyi uradalmát.

1785 évi II. József féle népszámlálás alkalmával 447 lakost írtak össze. 1805-ben 562 személy lakik a faluban. Ebből 3 nemesek szolgája, 33 paraszt, 79 zsellér és lakó, 170 fiúgyermek, 277 nő. A zsellérek fő megélhetési formája a szőlőművelés, mely a faluban fontos ágazat századokon át. Az 1771 évi tanügyi összeírás megemlíti, hogy a községnek régóta van tanítója. Ebben az évben 16 tanuló volt a községben, kiknek tanulmányai az írásra, olvasásra, a latin nyelv alapelemeire, s aritmetikára terjedtek ki. A XVIII. században épült Felsőzsid temploma, a ma is megtekinthető barokk temetőkápolna.

A XIX. században lakóinak száma jelentősen megnövekszik. 1859-ben a két község lakóit, 1830 főt még együtt írták össze, 1910-ben Alsózsiden 850 fő, míg Felsőzsiden 1148 fő élt. A század folyamán már mind Alsó- és Felsőzsiden a Festetics hercegi család a legnagyobb birtokos.

Az I. világháború utáni Nagyatádi féle földreform keretében 105 kh földet osztottak ki 165 igénylő között.  1935-ben a kisbirtok az uralkodó mindkét faluban. A két falu ekkor közösen üzemeltetett felekezeti iskolát, három tanteremmel, Alsózsiden kocsma, Felsőzsiden bolt üzemelt. 1943 és 47 között működött mindkét községben Hangya Szövetkezet és Tejszövetkezet. Alsózsiden ekkor öt iparos, míg Felsőzsiden tizenhárom iparos, köztük két molnár dolgozott. Az I. világháború után levente-, meg KALÁSZ ( Katolikus Leány Szövetség), s 1942-ben KALOT(Katolikus Legényegylet).

Alsózsid és Felsőzsid 1943-ban egyesült, Bakonyzsid  néven, majd 1973-ban felvette a Várvölgy nevet.

A községek együttes lélekszáma történelmünk során a második világháborút megelőző évtizedekben, az 1930. évi felméréskor volt a legmagasabb, Alsózsiden 955 fő, Felsőzsiden 1281 fő lakott, összesen 2236 lakos. Később már csökken a község népessége, 1949-ben 2081 fő, míg 1990-ben már csak 1159 lakos él a faluban.

1950-ben a keszthelyi járással együtt Veszprém megyéhez csatolták, ahonnan 1979-ben tért vissza Zalához. 1966-tól székhelyközség lett, a községi közös tanácshoz Vállus tartozott.

Termelőszövetkezete 1959-ben alakult. 1965-ben taglétszáma 441 fő, összterülete 3109 kh, szarvasmarha állománya 285 db.

1990-ben községi önkormányzat alakult Várvölgyön és Válluson is.

Látnivalók:

Temetőkápolna / Szent Péter és Szent Pál templom Felsőzsid:

A XVIII. században épült Felsőzsid temploma, a ma is megtekinthető barokk temetőkápolna. Temetőben, szabadon álló, keletelt, egyhajós, félköríves szentélyzáródású, nyugati homlokzati tornyos kápolna, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, szentély északi oldalához csatlakozó nagyméretű sekrestyével. Csehsüveg boltozatos hajó, negyedgömb boltozatú szentély, a hajó bejárati oldalán karzat. Falképek: a szentélyben oltár-architektúra, XVIII.század. Berendezés: jellemzően XVIII. század.

Szent Domonkos római katolikus templom / Alsózsid:

Szabadon álló, keletelt, kereszthajós, poligonális szentélyzáródású templom, Ny-i homlokzata előtt toronnyal, homlokzatain támpillérekkel. A hosszhajó és a szentély kontyolt nyeregtetővel, a kereszthajó nyeregtetővel fedett, a szentély mindkét oldalához poligonális záródású kápolna és sekrestye kapcsolódik. Bordás keresztboltozattal fedett hajó és szentély, a hajó bejárati oldalán karzat. A szentély É-i falán gótikus, szamárhátíves szentségház, a D-i oldalon historizáló kettős ülőfülke. Berendezés: 1889 (tiroli mesterek). Orgona: 1901 (Rieger Testvérek).

A templomot XIV. század elején, gótikus stílusban építették, a török időkben részben elpusztult. 1755-ben helyreállították, sekrestyével látták el. 1899-ben Radics Ákos építész tervei alapján a szentély és a torony bejáratát megtartva neogót stílusban átépítették. Ekkor készült a kereszthajó és a hajó bővítése, a sekrestye, az oldalkápolna és a szentélyfej. A toronyban az ország második legrégibb (63 cm átmérőjű) működő harangja 1524-ből. Kisharangját 1924-ben (55,5 cm átmérőjű) Rincker F. V. Budapesten, nagyharangját 1969-ben (86,6 cm átmérőjű) Ducsák István Őrszentmiklóson öntötte.

Képek a templomról. – Váradi Péter fotói

A templom harangjai.