Abaújszántó:

Város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Gönci járásban. A Tokaji borvidék egyik települése.

é. sz. 48° 16′ 42.67″, k. h. 21° 11′ 15.07″

Abaújszántó város honlapja: www.abaujszanto.hu

Abaújszántó város az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Gönci járásban. A Tokaji borvidék egyik települése. Miskolctól közúton kb. 40 kilométerre fekszik.

Természet földrajzilag az Északi-középhegységben, a Zempléni-hegység nyugati lábánál, a Cserehát és a Zempléni-hegység között, a Hernád völgyében, a Szerencs-patak mellett fekszik. Szomszédos települések: Abaújkér, Abaújalpár, Tállya, Golop, Felsődobsza, Pere.

Közúton a Szerencset (37-es főút) Gönccel összekötő, a Hernád bal partján vezető mellékúton érhető el. Szintén megközelíthető még Encs (3-as főút) és a Zempléni-hegység keleti oldalán fekvő Erdőbénye felől is.

A közúti tömegközlekedést a Borsod Volán Zrt. autóbuszai végzik. Vonattal a MÁV 98-as számú, Szerencs–Hidasnémeti-vasútvonalán érhető el.

Abaújszántó az ősidők óta lakott, de helyén már a történelem előtti korban is laktak, mint az a "Felső-Győr", "Középső-Győr" és "Középső-Gyertyámos" szőlőhegyeken talált őskori bronzeszközök tanúsítják. A magyarok pedig a honfoglalás óta lakják.

Híres bortermelő hely, melynek első írásos említése 1275-ből származik, Zamthou néven, szőlőjét már ekkor is említették, valószínű azonban, hogy a nagyobb szőlőtelepítést itt a Károly Róbert alatt bevándorolt olaszok végezték.

Több mint 600 éven át város, illetve mezőváros volt, majd a helyi közigazgatás 1871-es rendezésekor, a mezővárosi rang országos megszüntetésekor nagyközséggé alakult, de a mezővárosi címet még egy ideig használta.

A XV. században a Szapolyai-család kapta zálogba. Ebben az időben lett mezőváros, Gönc és Kassa után a vármegye 3. legnépesebb települése. Századokon át a Hernád-menti kereskedelmi út egyik fontos állomása volt. 1590-től a Rákóczi-uradalomhoz tartozott. 1711 után Trautson herceg, majd 1780-tól a Bretzenheim család tulajdona lett. A XIX. század végén Kassa után a megye legnépesebb települése.

1921-ig a Gönci járás, azután 1962-ig az Abaújszántói járás székhelye, de a trianoni békeszerződés utáni évtizedekben a térségbeli vezető szerepet fokozatosan a közeli Encs vette át tőle. 1943-ban Cekeházát Abaújszántóhoz csatolták. 1944-ben az Abaújszántón élő és dolgozó mintegy 200 zsidó család nagy részét deportálták es meggyilkolták.

1971-ben kapta vissza nagyközségi rangját, 2004. július 1-től Abaújszántó újra városi rangot kapott.

Több híres ember neve is megemlíthető Abaújszántóval kapcsolatban; iskolamesterként itt tanított 1567 és 1568 között Ilosvai Selymes Péter, voltak itt birtokai Bakócz Tamásnak, de Károlyi Gáspár élete is több pontot kapcsolódik a városhoz (a bibliafordításban szántói református lelkészek is segítettek neki). Balassi Bálint 1585 júliusában több napot is itt töltött, innen keltezte barátjához, Sövényházi Móricz Balázshoz írott levelét, amelyben támogatását kérte az ellene felhozott vádak tisztázásához. 1906-ban néhány hónapon át Nagy Lajos töltötte be a község szolgabírói tisztét, erről „A lázadó ember” című önéletrajzában említést tesz.Itt született 1891. október 6-án Kalocsay Kálmán orvos, eszperantista és 1904-ben Farkas Mihály, kommunista politikus, honvédelmi miniszter.

Természeti értékek:

Növényföldrajzi értelemben a magyar flóratartomány (Pannonicum) északi középhegységi flóravidékének egyik önálló flórajárásához (Tokajense) tartozik.

• Sátor-hegy: Az egykori pannon erdős-sztyepp-vegetáció maradványai itt még viszonylag nagy kiterjedésben lelhetők fel. Legértékesebb területei a molyhos tölgyes, karsztbokorerdő-foltokkal váltakozó lejtősztyeppek. Rengeteg ritka és védett növény található itt: pl. a hegyi, a csinos, a bozontos és a kunkorgó árvalányhaj, a magyar szegfű, a leánykökörcsin és a hegyi kökörcsin.
• Aranyos-völgy: természeti értékekben gazdag terület, fontosabb növénytársulásai: sziklai- és törmeléklejtő-erdők, patakparti égerligetek, égerláp, sztyepprétek és sziklagyepek. Itt is található sok védett növény, pl. a szálkás pajzsika, a farkasboroszlán, a hegyi árvalányhaj és a turbánliliom. A környéken több emlősfaj is él, ebből legalább 15 faj védett, és 1 faj fokozottan védett. Megtalálható itt - többek között - a hazánkban csak elvétve előforduló hiúz, a farkas és a vadmacska. A hüllők közül az alpesi gőte és a keresztes vipera tömegesen előfordul itt. Madártani szempontból a völgy és környéke hazai és európai viszonylatban is egyaránt egyedülálló: a madarak közül 19 faj fokozottan védett, és 10 fészkel is a területen.

Látnivalók:

Patay-kastély:

Eleinte a Czekék birtoka volt a terület, és bár már a XV. század első felében is oklevelek említik a családot, a birtokokról és az egykor itt álló udvarházról nem maradtak fenn oklevelek. A XVI. század végén házasság révén a Széki család birtokába került az épület, majd több öröklés után Széki Erzsébet Patay Jánossal kötött házassága révén került a XVII. század végén a Patayak birtokába, igaz, ekkoriban még jó ideig nem éltek itt. Az egyetlen hiteles adat Patay I. Sámuel 1726-os végrendelete, amelyben eleiről rámaradt örökös kastélyhelyen épült udvarházukat említi, mely a mai kastély déli, legrégebbi szárnya helyén állt. Patay III. Sámuel (1772-1819) már életvitelszerűen beköltözött Czekeházára, az ő nevéhez köthető a korábban már igen romos (az 1780-as években készült precíz katonai leírás nem is említi!) épület felújítása. 1819-ben bekövetkezett halála után, az 1820-40-es években IV. Sámuel (1799-1868) a jelenleg látható klasszicista stílusú kastély megépíttetését elkezdte, amely a Patayak családi hagyománya szerint a kertben szabadon álló egykori udvarház szimmetrikusra bővítésével (a hossztengelyre merőleges középső és északi tömbbel, illetve közöttük levő összekötő tömbökkel), mindegyiket egyforma stílusúra alkotva készült el. A helyszíni kutatások azonban ezt a verziót nem mindenben erősítik meg, valószínűleg a korábbi, rossz állapotú Czeke-udvarházat teljesen lebontották, s a helyén épült meg e kastély elődje.
Középső tömbje egyemeletes, végfalain egy-egy, díszes kőkonzolokon nyugvó, kovácsoltvas korlátú erkély ugrik ki. Az északnyugati oldalon részben már leszakadva található, míg a délkeleti homlokzaton a félköríves nyílású, nagy méretű loggiára vastag, keményfából épült, alulról vakolt csigalépcső vezet fel a földszintről, lépcsőházán magas, de keskeny ablakkal.

Az északnyugati főhomlokzat előtt a XIX. század utolsó évtizedeiben épült terasz romja található, melyre a kertből kétoldalt vitt kőlépcső - igaz, ezek közül ma már csak az északi használható romjaiban. A terasz előtetője svájci stílusú faragott és fűrészelt fagerendákból készült, oszlopai között szintén fűrészelt díszítésű mellvéd volt. Ugyanitt, a homlokzat középrizalitjának timpanonjában még ma is látható a Patay család díszes, de színezetlen teljes címerpajzsa.

A szélső tömbök és az összekötők is földszintesek, előbbiek véghomlokzatát hármas osztású ablakok törik át (fölöttük félkörös ívmező), míg az összekötők homlokzatán 4-4 darab egyenes záródású ablak, végigfutó szemöldökpárkányuk fölött tagozott keretelésű, félkörös ívmező látható (amely hasonlít az abaújszántói Ulánus-ház középrészén levőkhöz).
Az egyes épületrészeket viszonylag alacsony nyeregtetők fedik, melyeket a szélső tömbök két-két végén timpanonok zárnak le, szegmensíves nyílásokkal (bennük valószínűleg vaskeretes üvegezés volt egykor).

A falsíkokat vízszintesen erőteljes párkányok tagolják. Az összekötő tömbökben a hátsó homlokzat mögött keskeny cselédfolyosó húzódik, ahonnan a személyzet a szobákat az urak zavarása nélkül megközelíthette, itt barokk kori fűtőnyílások kőkeretei is láthatóak.
A földszinti plafonokon néhol láthatóak az egykori, XIX. században készült, klasszicizáló, késő barokk festett díszítések nyomai, illetve a külső homlokzati részeken a valamikori vakolat színezése is - utóbbi harmonizál a majorsági épületek színeivel.
A pinceszinten található helyiségek (a beszakadt födém ellenére) még jó állapotúak, az egykori kéménynyílás a padlástérben dupla nyílásúvá szélesedik. Mint megtudtuk, a kastélyban korábban (legalább részben) a ma "újrafeltalált" falfűtés működött, ennek járatai több helyen is megfigyelhetők a falakban. A fűtést a pince helyiségeiből oldották meg, onnan a meleg levegő magától szállt felfelé.

Érdekesség (és ez szintén megfigyelhető az abaújszántói Ulánus-házban), hogy a vastag falakban az (egykori) ajtókeretek mögött függőleges fülkéket alakítottak ki, ezeket az ajtókeretekben üveglappal zárták le, és bennük polcokat, kisebb díszeket helyeztek el.
Utolsó lakója VII. Sámuel (Simi, 1884-1966) volt, a II. Világháború után, az államosításkor tőle kobozták el a kastélyt, mely ezután egy ideig kollégiumként működött, később a helyi TSZ raktárai és szolgálati (pontosabban: szükség)lakása lett belőle, ám az állagmegóvással -az akkori közgondolkodásnak megfelelően- a beköltöztetettek nem törődtek. Ennek megfelelően állapota folyamatosan romlott, így 1982-83-ban teljesen új födémet és tetőzetet kellett építeni rá. Ekkor verték le a falakról a külső és belső vakolatot is, hogy a falnedvesedést valamennyire megállítsák.
A rendszerváltás után magánkézbe került, majd többszöri tulajdonosváltáson átesett kastély felújítására egyik tulaj idején sem került sor, míg végül az abaújszántói önkormányzat 2003. elején visszavásárolta az épületet akkori birtoklójától. A tervek között szerepelt tájmúzeum, konferenciaterem, szállások, étterem, illetve a majorsági épületekben turistaszálló kialakítása is. Sajnos azonban az egykori kastélypark területe továbbra is magánkézben maradt, így az önkormányzat a komplex felújítás esetleges pályázati pénzeihez sem férhet hozzá. Rendkívül elszomorító, ugyanakkor a mai magyar közállapotokat igen híven tükröző helyzet ez.

Ma már egyetlen nyílászáró sincs a kastélyon, illetve az ablak- és ajtókeretek egy része is eltűnt, de az egykor felújított tetőn sok lyuk is tátong, amelyeken keresztül a tetőzet, a födém és a falak is folyamatosan áznak, így a kastély évek óta tovább pusztul, jövője meglehetősen bizonytalan - annak ellenére, hogy műemléki védelem alatt áll...
A mesterséges domb alá épített családi kriptához hárs- és vadgesztenyefasor vezet, ám az egykor itt található koporsókat régen elvitték innen a közeli cekeházi temetőbe, s ma már ez az építmény is jórészt szétverve látható. A bejárat feletti timpanonban két kőrózsa, tetején egykor kőkereszt állt, az ajtó melletti falakon eredetileg két koszorúdísz volt látható (az egyikben "ÉPÜLT" felirat, a másikban évszám, utóbbiból azonban ma már nem sok maradt - talán 1831 vagy 1891 lehetett rajta).

A kastély körüli parkban még megtalálhatóak az egykori épített kert nyomai: a kastéllyal nagyjából egyező korú kis- és nagylevelű hársakkal és vadgesztenyékkel szegélyezett allé vezet a kriptához, de ezen kívül igen idős (és hatalmas) kocsányos tölgyek, platán, szomorú japánakácok és korai juharok is élnek itt, melyek jellemzően az akkori idők divatos fái voltak. A majorság épületeinek egy része még ma is viszonylag jó állapotban van (hiszen a TSZ-időkben is használták őket), jól felismerhető egykori funkciójuk: a nagyméretű szarvasmarha-istállók, az intézői ház, a szárító, vagy a kastély mögötti részen a kis méretű, a parádés lovak számára készült istálló, különálló állásokkal. Más épületek sajnos omladoznak, a beázó tető miatt a hatalmas gerendák is elroppantak; egy épületet pedig jól láthatóan széthordtak, csak az alapjai maradtak meg. A parádés istálló és a kastély közötti nagyobb bozótos folt alatt volt az egykori konyha, ennek már jóformán kövei sem látszanak. A Cekeházán álló épületet a Patay család építtette 1820 körül, klasszicista stílusban.

Római katolikus Gyümölcsoltó Boldogasszony templom:

XIV-XV. században épült, gótikus stílusban; késő barokk formáját 1804-ben kapta, Ignatz Franz tervei alapján. Késő gótikus szentségháza csipkés toronyban zárul. Jelenlegi főoltára neogótikus. A szép hangú orgona 1914-ben készült, 1990-ben felújították. A templom tornyában két harang van. A lélekharang 70 kg-os, a Kopcsó házaspár ajándéka. A Magyarok Nagyasszonya harang 224 kg-os. A templom kriptájában nyugszik Thury Farkas Pál prédikátor és bibliafordító.

Szent István szobra:

Szent István király szobra a római katolikus templom melletti téren Frech Ottó alkotása 2003-ból. Megalkotásához kalandos történet fűződik: eredetileg kétszer ekkora méretű, álló formátumú szobornak tervezték, de ismeretlen tettesek ellopták a faanyag felét, így a maradék fatömbből már csak trónon ülő alakként lehetett megformálni a királyt.

Görög katolikus Urunk mennybemenetele templom:

1792-ben felszentelt, kőből és téglából épült, műemlékileg védett, barokk stílusú épület. A környék egyik legszínvonalasabb és legigényesebben elkészített Görög katolikus temploma. Ezt elsősorban páratlan ikonosztázának köszönheti, melyet a kor legmagasabb színvonalú templomberendező műhelyének mesterei készítettek, a Mohácsi püspökség és a Majloth család megbízásából. Az ikonosztáz famunkáit Padits Péter faszobrász készítettel 1818-ban. A templom festését 1834-ben fejezte be Miklósi József festő.

Evangélikus templom:

A környék egyetlen evangélikus temploma, mely barokk stílusban épült 1792-ben. Az eredeti épület a szomszéd településen Cekeházán állt, onnan hordták át kövenként a hívek Abaújszántóra. A régió legnagyobb boltív fesztávú temploma, mely a település főterén áll.

Református templom:

A templom 1751-ben épült gótikus stílusban, de 1864-ben leégett. Az új épület barokk stílusban újjáépül. A benne lévő szószék és úrasztal, valamint a teljes berendezés ugyan ennek a stílusnak a jegyeit hordozza. A templombelső 9*22 méteres, 648 ülőhellyel. Az éneklő karzat építtetője Hunyor István; a kovácsoltvas munkák egy részét Molnár Pál készítette.

Lakóház (Rákóczi u. 73.): A XIX. század elején épült, népies barokk stílusban.

Rákóczi- Ulánus vagy Kapitány- ház - Helytörténeti Gyűjtemény:

A XVIII. századi eredetű Rákóczi- Ulánus vagy Kapitány- háztermeiben a község történetét, a mezőváros híres kisiparát bemutató kiállítás tekinthető meg. Az épületet 1820-30 között, klasszicista stílusban átépítették. L alaprajzú, földszintes épület. Udvari homlokzata oszloptornácos.  Az épület az 1800-as évek végéig vámház volt. E korban pincéje átmenetileg templomként is szolgált.   1975-től  ad helyet a Helytörténeti Gyűjteménynek.  Állandó kiállításai:  népi használati tárgyak, eszközök, a csizmadia céh relikviái, Dr. Kalocsay Kálmán eszperantista emlékszobája és Jászai Pál történetíró használati tárgyai. Megtekinthetőek még Drozsnyik István modern képzőművész alkotásai is

Volt zsinagóga:

1896-ban épült.

Ilosvai Selymes Péter Általános Iskola: A XX. században épült, szecessziós stílusban.

Kopjafa:

Béke utca 15. Sándor Dénes alkotása 2004-ből.

Mezőgazdasági Szakközépiskola:

Az 1930-as években épült, az északi népek építési stílusában.

Fakereszt (Sátor-hegy).

Szent István emlékmű:

Szent István király szobra a római katolikus templom melletti téren: Frech Ottó alkotása 2003-ból.

Árpád-házi Szent Erzsébet szobra:

Borsos István alkotása a római katolikus templom kertjében áll, 2007-től.

Dr. Kalocsay Kálmán mellszobra:

Az Abaújszántón 1891. október 6-án született Kalocsay Kálmán orvos, eszperantista mellszobra Jószay Zsolt alkotása 1986-ból, a főutcán, a Kalocsay Kálmán közzel szemben, az utca túloldalán áll.

Ilosvai Selymes Péter szobra:

Az életnagyságú faszobor az Ilosvai Selymes Péter nevét viselő iskola épülete előtt, de az iskola kerítésén belül áll. 2006. május 19-én volt a szoboravató. Nemes Sándor alkotása.

Cigányprímás emlékmű:

A cigány muzsikusok emlékműve két részből van.  Az egyik magát a muzsikust ábrázolja, kb. életnagyságban.  A másik a mellette álló fekete gránittábla, amelyen a muzsikusok nevei láthatóak.  Mindkettő terméskőből kirakott talapzaton áll. Nemes Sándor alkotása, 2003.

Hősi emlékmű – I. Világháborús emlékmű:

A templomkert végében, ahol kettéágazik az út, annak tengelyében helyezték el a szobrot 1925-ben.  A puskás, hátizsákos katona büszke fejtartással néz jobb oldalra. A talapzaton kb. 120 név van ábécérendben.  Felirat: Az 1914-1918 évi világháborúban/ hősi halált halt fiainak emlékére emelte/ Abaújszántó nagyközség közönsége  1925. A szobrot közadakozásból állították.

Öreg vincellér-szobor:

Az életnagyságnál kisebb, lopóval ábrázolt pincemestert dr. Angyalos László borospincéje előtt helyezték el születésnapi ajándékként. Arany János utca,a Dísztér közelében, az utca végén áll. Frech Ottó alkotása, 2006.

Szent Flórián:

Szent Flórián faszobrát a helyi Tűzoltószertár előtt helyezték el 2004-ben. Frech Ottó alkotása.

Csizmadia-szobor:

A Csizmadia-szoborhoz tartozó emléktáblát a volt polgármester állíttatta. A faszobor kb. életnagyságú. Azt a házat jelölték meg, ahol a csizmadiák céhe működött egykor. A szobrot is a ház elé állították. Frech Ottó alkotása, 2006.

 

Forrás: wikipédia, kozterkep.hu, geochacing.hu, 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: ABAÚJSZÁNTÓ
Magyarország képeslapokon - © 2008 - 2024 - mokepeslapok.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat