Magyarország képeslapokon

Sirok:

Község Heves megyében. 

é. sz. 47.931° k. h. 20.197°

Sirok község honlapja:  www.sirok.hu

A község a Mátra keleti határán és a Bükk felé nyúló dombvidék szélén fekszik. A dél felé tartó Tarna völgye itt összeszűkül, majd kiszélesedik. Valószínű erről kapta szláv eredetű nevét a település, vagyis inkább a vár, amely a dombvidék altalaját alkotó és itt a felszínre került riolittufa hegyre épült. (A Sirok szó jelentése: széles). Autóúton könnyen megközelíthetõ mind Eger, mind Parád - Recsk felõl. A település szerencsés módon ötvözi magában a régmúltat a jelennel, a kor igényeihez igazodó település-képpel. A vár, alatta a régi pincesor és a modern belsõ részek kellemes összképet nyújtanak. Sirok történetének szerves részét képezi a siroki vár.

A honfoglalás után a Mátra vidékét az Aba nemzetség uralja, és a birtok elosztásakor a nemzetség egyik ága, a Borh-Bodon ág veszi birtokába az ősi pogány várat a mai fellegvár helyén. Az ezt követő századokban úgy ismerkedünk meg nevével, mint a kabar eredetű Aba nemzetség egyik birtokközpontjával. A név akkor csak a várra vonatkozott, magát a települést Sirok-aljának nevezték. A község későbbi eredetű mint a vár, mert a várat a régi feljegyzések először 1267-ben említik, míg a község első írásos említése 1302-ben történik Sirák névalakban, később 1389-ben nevezik meg egy oklevélben. A várat a régi birtokosa, a Bodon család építi a tatárjárás után, a községet pedig a vár későbbi tulajdonosa, a híres Tari család alapítja közvetlenül 1388 után.

Károly Róbert király a várat királyi várrá nyilvánítja, és a hozzá hű Kompolthy Imrét nevezi ki várnaggyá, kit ebben a tisztségében 1324-ben kelt levelében meg is erősít. 1331-ben a király visszaveszi az adományt, és egy Ehenyk nevű cseh vitéznek adományozza. A vitéz halála után 1337-ben ismét királyi vár lett, és erős őrséggel látták el. 1372-ben Nagy Lajos király kijavíttatja a várat, a munkálatok költségeit azonban Domoszlai Miklós hevesi alispán és siroki várnagy fizeti. A király ezért 2000 forint értékben neki adja zálogbirtokként. A vár alatti részen közben már kialakult a „szolgáló népek” telepe, amely alapja lesz a hamarosan kialakuló községnek. Fordulatot jelent a térség birtoklásában a Tari család megjelenése. Zsigmond király 1388-ban megengedi Tari Lászlónak szolgálatai elismeréséül, hogy kiváltsa a zálogból a várat és megtartsa magának és családjának. Tari László még abban az évben kifizeti a zálogösszeget Domoszlai Miklósnak, majd egy év múlva a várat új adomány címen meg is kapja a királytól.

Az új tulajdonos miután birtokba veszi a várat, alatta falut is alapít Sirok-alja néven, melyet a következő évben már oklevél is említ. (1389). Sirok a XV. század második felében már városi jelleggel bír, ahol vámszedő hely is volt.

A török veszély miatt a vár ura, Országh Kristóf, Nógrád megye főispánja és országbíró, 1561-ben megerősíti a felső várat, megépíti az ó-olasz bástyát és az alsó-várat, az őrséget pedig 100 lovasra egészíti ki. 1596-ban Eger elestének hírére őrsége elhagyja, így kerül a törökök kezére. A török megerősíti az alsó várat, és új bástyákat húz, a falakat felmagasítja. Az építkezéshez a köveket a környékbeli lakatlan és elpusztult falvak templomaiból hordatja fel. A vár belterületén és a várfalak melletti házakban török katonák és családtagjaik telepedtek meg, de a falu, Sirokalja a XVII. század közepéig magyar földesurak birtokában maradt. 1867-ben került a császári hadakhoz  a vár a török sereg elmenekülése révén. A töröktől elhagyott vár a kincstár rendelkezése alá került. Rendbe hozatták a szomszédos községek lakosainak ingyen munkájával, és császári őrséggel rakták meg. 1693-ban gróf Bagni Scipió megvásárolta a hozzá tartozó uradalmakkal együtt, de 1711 után a megegyezés értelmében ismét régi urai, a Nyáry örökösök, a Hallerek, ezek örökösei a Brudern bárók, az Orczyak vették birtokukba.

A Rákóczi szabadságharc idején (1703-11) a várat állandóan 100 lovas védte, míg Orczy István befolyására 1709-ben fel nem adták a felkelők. A szabadságharc bukása után a várat még rövid ideig meghagyták, de a haditanács elvben már hozzájárult annak lerombolásához. Doria császári tábornok már ekkor elvégezteti az első robbantásokat, és 1713-ban a többi magyar várral együtt végleg lerombolják.

A II. József korában készült katonai felvétel (1780) az első térképes ábrázolás Sirok település formájáról. A térképen három utca, illetve házsor rajzolódik ki. 1828-ban Siroknak 1164 lakosa és 164 háza volt. a 19. században jelentős változás történik  a birtokviszonyokban, a Károlyi család lesz a birtokos. Az I. világháború és az azt követő forradalom súlyosan érintette a lakosságot. Sok embert vittek határainkon túlra katonának, a lakosság nagyon elszegényedett. A háborúban elesettek száma 59 fő. 1927-ben új, négy tantermes iskola épült a lakosság segítségével. A település 1920 után terjeszkedett tovább északi irányban a Várallya területén, majd a faluközponttól nyugatra a Recsk irányába vezető út északi oldalán építettek 13 ONCSA házat a 30-as évek végén.

1951 tavaszán indult be az akkor „Tubus és Kupak Gyár” nevet viselő üzem, ami ezt követően kapta a „Mátravidéki Fémművek” nevet. A gyár átadása 1952 augusztus 8-án történt. A gyár telepítése gyökeres fordulatot jelentett a falu életében. Sok új munkalehetőséget teremtett és a község arculata is merőben megváltozott. Felépült a lakótelep, megkezdődött a közművesítés, a víz-, út-, és villanyhálózat kialakítása. Művelődési ház, óvoda, bölcsőde, vendéglő és sportlétesítmények épültek, bővítették az iskola épületét egy új szárnnyal és napközi otthonnal. Benépesült Kőkút is. Nagyarányú építkezés folyt a faluban is. Tovább terjeszkedett a Váralja, beépült az ONCSA házakkal szembeni foghíjas házsor is. A 70-es évektől új tanácsháza, ABC áruház, korszerű orvosi, fogorvosi rendelő és lakás épült (1985), felújították a villanyhálózatot, és kicserélték az elavult vízvezetékrendszert. Az üzletközpont, a tornacsarnok (1991), az új péküzem (1992) létesítésével kialakult a település mai arculata. 1993-ban kiépítették a telefonhálózatot, azt követően bevezették a gázt a lakásokba. Kőkúton a lakosság kérésére impozáns kápolna épült 1996-ra.

Látnivalók:

Siroki vár:

3D képek a siroki várról – Vígvári Tamás fotói

Barlanglakások:

A településen a Széchenyi utcában és a Fenyves úton is megcsodálhatjuk a siroki barlanglakásokat, amelyeket a XIX. század első harmadában vágták a külön ezzel foglalkozó kőfaragók. A mindenütt jelen lévő követ a berendezés során is hasznosították, a vájható kő alkalmat adott arra, hogy ülő- és fekvő padkákat képezzenek ki a falak mentén.

Tájház:

A falu központi részén, hosszú, enyhén szabálytalan alakú szalagtelken áll a műemléki védelem alatt álló lakóépület. A lakóház tetőzetének gerincvonala az úttengelyre merőleges. A XIX. sz. közepén épített lakóházat többször átalakították. Alaprajzi elrendezése: szoba-konyha-szoba-hátsó konyha, mely eredetileg kamra volt. Maga a lakóház is jelentős épület, de a lakóház udvari homlokzata előtt végigfutó törpeoszlopos, bimbófejezetes tornác kiemelkedő értékűvé tesz az épületet.Sirokban a viszonylag nagy számú bimbófejezetes, törpeoszlopos tornácú lakóház közül már csak ez az egy épület található meg

A padló minden helyiségben döngölt anyag. Az ablakok kapcsolt gerébtokos szerkezetűek, az ajtók gerébtokosak, az ajtólapok félig üvegezettek. Az épületben eredetileg található szabadkéményt a megszélesített harántfalakra épített dongaboltozattal fedték be. A szabadkémény eredeti extadosa a padlástérben még látható.

A lakóépülethez a telek hátsó része felé kapcsolódott egy romos istálló/csűr. A felmenő falak a helyben könnyen hozzáférhető tufából készültek. A lakóépület födéme borított gerendás szerkezetű. A tetőszerkezet torokgerendás szaruállások alkotják.

A siroki plébánia régi épülete – Borics Pál kiállítás:

A paplak falazott épület, 1774-ben a hívek saját költségükön építették.

Lábazatos homlokzatán öt szalagkeretes ablak látható, a falsarkokban rusztikás kialakítás. Alacsony oromzatos végződésén egy-egy profilált kőkeretes ablak, az oromfalban közös szellőző és kőlemezes lefedéssel. Jobbról a kiskapu az udvari tornácra vezet. Udvari homlokzata előtt hat kosárívvel nyíló mellvédes pilléres tornác, hevederekkel választott csehsüveggel. Ablakai kőkeretesek, eredeti rutás ajtószárnyakkal.

Alaprajza kétmenetes, dongás boltozatú előtérrel, a középső helyiségek hevederekkel választott csehsüvegekkel fedve, a többi helyiségben csehboltozatok vannak.

Az épületet 1964-től a termelőszövetkezet irodaként használta és a sarkon álló Mária szobrot lebontatta, jelenleg könyvtár és helyiségeiben Borics Pál, helyi születésű szobrászművész állandó kiállítása tekinthető meg.

Az épület melletti parkban Király Róbert szobrászművész alkotása látható, mely a település történetét ábrázolja a kezdetektől napjainkig.

Szeplőtelen Fogantatás római katolikus templom:

1732-ben még csak fából épült imaháza volt a török hódoltság után újra népesedő községnek, templomukat a plébánia elindulásával 1743-ban kezdték el építeni. A templomot Orczy Lőrinc építtette kőből a lakosság hozzájárulásával. Ekkor még csak fatornya volt, a kőtornyot 1787-ben építették hozzá. A templom kiemelkedő értéke a főoltár, a szarkofág alakú sztipesz és tabernákulum fehér-arany drapériadíszítéssel. Az oltárkép Mária szeplőtelen fogantatását ábrázolja, melyet Sajóssy Lajos festett 1865 körül, később, 1924-ben átfestették. A templombelső a többszöri átalakítások miatt barokk jellegét csak a szentélyben őrizte meg. A templomban két szobor található, melyek az 1904-ben elbontott, régi mellékoltárról származnak: Szent István és Szent László helyi jellegű, szépen faragott figurái. Szent István magyaros viseletben Szent László páncélos katonai öltözetben. A szobrok 1740 körül készültek, újabban átfestették.

A templom külső falán a bejárat mellett a II. világháború áldozatainak emléktáblája látható.

Harangjai:

Szent József Lélekharang – 1924, 56 kg., 50 cm átmérőjű, Rincker. F.V. készítette Budapesten.

Magyarok Nagyasszonya – 1929, 300 kg., 76 cm átmérőjű, Walser Ferenc készítette Budapesten

Jézus Szíve  - 1959, 160 kg., 67 cm átmérőjű, Szlezák Ráfael utóda öntötte.

Kőkúti Szent László kápolna:

A helyi lakosság igényére épült 1992-96 között , kisebb-nagyobb megszakításokkal Kovács Győző plébános  szervezésével és irányításával.
A Kormos gyula egri építész által tervezett kis kápolna külső megjelenésében és belső szerkezetében egyaránt szerencsésen ötvözi a középkori templom és a modern építészet stílusjegyeit. A sarkon magasodó hengeres harangtorony, alul ferdén lejtő, nyújtott gótikus ablakával, a hátul félköríves apszissal záródó szögletes tere nemesen egyszerű, szép látvány, amivel belső tere is tökéletesen harmonizál. A színes ólomüveg ablakokat "középen Mária és Erzsébet képével" és a világítótesteket L. Szabó Erzsébet Munkácsy díjas tervező készítette, az oltárképet és a keresztutat Borics József festette. A tetőtér ács munkáit Hak Antal, a famunkákat Tóth József egri műbútorasztalos készítette. A harangot a főegyházmegye papságának adományaiból ifj. Gombos Miklós őrbottyáni harangöntő öntötte, lélekharangját a kisnánai templom adományozta. A külső és belső tér festését Nagy Sándor szajlai festőmester végezte, a burkolatot id. Ipacs István készítette. A munkálatok folyamán legtöbbet Molnár Mózes kőkúti lakatos segédkezett.
A kis templom nemcsak a helybéliek, hanem a térség egyik büszkesége is. Dr. Seregély István érsek úr honfoglalásunk 1100. évében, 1996 december 8-án szentelte fel.

Harangjai:

Szent László – 1996, 56 kg.,Gombos Miklós készítette Őrbottyányban.

Lélekharang – 1963, 15kg.

Nyírjes-tó:

Születése a jégkorszakra lehető. A dombokkal körülvett kis medencéhez összegyűlő csapadék fokozatosan töltötte ki. A hűvös időjárás miatt nem tudott elpárologni, így az évszázadok alatt sajátos összetételű növényvilág telepedett meg itt. Hasonlót Európában egyedül a Balkán-félszigeten találunk.

A tó hossza 175 m, szélessége sehol sem éri el a 100 métert. A láp értékeit 5-20 méter széles harmatkásás-nádas mocsárzóna védi. Átlagos vízmélysége csupán 60 cm, ám aki ezen átjut, annak a rekettyefűz 2-3 m magas, sűrű bozótja állja útját. Csak a kitartóan kíváncsi szemnek nyílik belátás a természet szentélyébe. Ott 1,5-2 m vastag mohaszőnyeg alkotja a talajt, melyet a víz teljesen átitatott. Itt tenyészik a gyapjasmagvú sás, valamint a szőrös nyír is, melyről a tó a nevét kapta.

A lápot 1957-ben fedezte fel Kovács Margit, 1969-ben nyilvánították természetvédelmi területté.

Barát és Apáca szikla:

A vár tetejéről két magányos sziklát pillanthatunk meg. A különleges alakú sziklaalakzatok vulkáni működés közben a kráterből kiszóródott riolittufából keletkeztek. A köznyelv igen találóan a Barát és az Apáca neveket adta a szikláknak, mely utal a természet évezredes munkája nyomán kialakult formájukra. A kiszórt, laza anyagba óriási vulkáni bombák hullottak, és beágyazódtak. Az ellenállóbb kőzetek az alattuk levő puhábbakat megvédték az erózió pusztításától, és így formálódtak a kőzetek.

A Barát és Apáca sziklákhoz kényelmes, bár kissé emelkedő sétaúttal eljuthatunk. A vár alatti parkolóból aszfaltozott út visz a vár alatt nyeregbe. Innen balra a várba kapaszkodhatunk fel, míg jobbra a Barát és Apáca sziklához jutunk. Továbbsétálva a Török asztal a következő megálló. Nevét talán formájáról kaphatta, a lapos kő valóban emlékeztet asztalra. Innen páratlan kilátás nyílik a Bükk irányába.

Forrás: sirok.hu; sirok.plebania.hu; Wikipédia; Magyar Katolikus Lexikon; Sulinet

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat