Magyarország képeslapokon

Ják:

Község Vas megyében.

é. sz. 47° 08′ 27″, k. h. 16° 34′ 52″

Ják község Magyarországon Vas megyében található. Nevét egykori birtokosairól, a Ják nemzetségről kapta. A név eredete azonban vitatott. Egyes vélemények szerint a Jakab személynév rövidített változata, más kutatók viszont úgy vélik, hogy a Csák nemzetség egyik névváltozata, mivel a két nemzetség tulajdonképpen ugyanaz.

A vidék ősidők óta lakott. A honfoglalás után, a XI. század elején itt telepedett le az a Wasserburgi Wecellin nevű bajor lovag, aki Szent István feleségének, Gizella királynénak kíséretével érkezett Magyarországra. Itt nagy birtokot kapott, mint a királyi testőrség parancsnoka, és megalapította a Ják nemzetséget.

Az első okleveles adatok 1221-ből maradtak fenn a településről. Apátságát 1214-ben a Ják nembeli Márton comes alapította Szent György tiszteletére, ezután kezdődött meg a monumentális apátsági templom építése, melyet szintén Szent György lovag és vértanú tiszteletére szentelték fel a XIII. század közepén.

Az 1532. évi török hadjárat során valószínűleg Jákot is felégették, a templom súlyos károkat szenvedett.

1557 és 1613 között a Zrínyi család volt a falu földesura. 1562-ben a monostort elhagyták a szerzetesek, a templomot 1745-ben gr. Erdődy Gábor jáki apát állíttatta helyre.

A falu a XVIII. században fazekasairól volt híres, akik céhet is alapítottak.

A XIX. század második felében jó néhány parasztház épült a faluban. 1872-ben nyitották meg a Szombathely - Grác vasútvonalat, amely azonban elkerülte Jákot. Ennek következményeként a falu a 19. század végére szinte teljes mértékben elszigetelődött, és nehezen megközelíthető településsé vált, amelyet csak híres templomáról ismertek az emberek országszerte. A megközelítés illetve az idegenforgalom fellendítése érdekében 1929-ben autóbuszjárat indult Ják és Szombathely között.

Nevezetességei:

Szent György apátsági templom 

A jáki templom alapítója a Ják nemzetségből származó Jáki Nagy Márton nemes, a környék gazdag földbirtokosa. A Ják nemzetség alapítója az a Wasserburgi Wecellin nevű bajor lovag, aki Gizella királynő, Szt. István feleségének kíséretében jött be Magyarországra. Itt a királyi testőrség parancsnoka lett és nagybirtokot kapott. A templom és a bencés kolostor alapításának ideje: 1214. Az építés 1256-ig tartott, három szakaszban.
Stílusa alapvetően román, de már megjelennek a gótikus elemek is. Fellelhető a gyönyörű díszítésekben az észak-francia, normann hatás, valamint a burgundi, a bambergi dóm kőfaragók hatása is. Talán az alapító halála vagy a tatárjárás (1241-42) miatt az építkezés félbeszakadt. A befejezést a harmadik ún. provinciális iskola végezte. Munkájuk: az északi hajó lefedése (bordás keresztboltozat), a fő és déli hajók fakazettás lefedése és a Jakab kápolna felépítése.

A felszentelést Omodé győri püspök és Favus pannonhalmi főapát végezték 1256-ban. (A szentelést az alapító nem érhette meg.) Ezt örökíti meg a déli torony alatt látható egyik freskótöredék. A jáki templom előtt temetési jelenet látható.
Az 1331-ből való oklevél 50 szerzetesről tesz említést, amely bizonyára túlzás.
Az 1455-ben gazdátlanná vált jáki kegyuraságot V. László a monyorókeréki (Eberau) Elderbach Berchtoldnak adta, majd később Bakócz Tamás örökölte. Őt követte unokaöccse Erdődy Péter. Ettől kezdve az Erdődy grófi család a kegyúr. A Zrínyi-családhoz csak rövid időre került (1557-1613).
1532-ben, a kőszegi ostromkor, a törökök a monostort és a templomot is megrongálták. Az apostolfejek közül számosat levertek, de másutt is okoztak károkat.
1562 után megszűnt a szerzetesi élet, a kolostornak ma már nyoma sincs.
1626-ban Erdődy Bálint és Zsigmond megegyeztek, hogy a templomot kijavítják. Valószínűleg ezen restaurálás emlékét őrzi egy szívben látható név és évszám (Theodosius Duchon 1637) a főhajó egyik északi ívében. Egyéb barokk-kori festésmaradvány is fellelhető a templomban. A XVII. század közepén az épületet villámcsapás érte, és erősen megrongálta a templom déli részét. Három déli pillért és a főhajófal nagyobb részét újjá kellett építeni. Ez a hatalmas munka Folnay Ferenc apát nevéhez fűződik (1643-1666). A templom déli kertjébe vezető ún. Folnay-kapu is ekkor épült. Vaskapuját Pölöskei József készítette 1970-ben.
A XVIII. század végé Erdődy Gábor gróf, apát, aki később egri püspök lett, a tornyokat restauráltatta (1733-35). Az 1756-os egyházlátogatási jegyzőkönyv (vis.can.) gazdagon tagolt hagymasisakról ír; valamint azt is megemlíti, hogy a főhajó cserép-, a mellékhajó fazsindelyes.
1780-ban Szily János Szombathely első püspöke, egyházlátogatásának alkalmával a főhajó tetőzetét és a tornyokat igen elhanyagolt állapotban találta.
1846-ban a szombathelyi püspöki hatóság sürgeti, hogy a templomot művészettörténeti szempontok szerint kell helyreállítani. Ettől kezdve a templom felújítása nem csak egyházi, hanem nemzeti ügy lett.
1892-ben a Műemlékek Országos Bizottsága Mőller Istvánt bízta meg a munkálatok irányításával.
1896-1904-ig tartott a templom történetében a második legjelentősebb helyreállítási munka (Magyarország ezeréves fennállásának emlékére). A munkálatokat Schulek Frigyes és Gyalus László vezette. A következő fontosabb teendők: lebontották a déli hajó fölé emelt, Folnay idejében épített emeleti részt. Felfalazták a barokk korban nyitott ablakokat. A barokk oltárok helyett neoromán oltárokat emeltek. Megújították az áldoztató rácsot, a szószéket és az egykori kegyúri karzat mellvédjét. A szentélytől kiindulva a kórusig új boltozatot készítettek a főszentély mintájára. Ugyanígy a déli hajóban is. A tornyokat is visszabontották a kórusmagasságig. Nagyon sok eredeti kőfaragványt múzeumi megőrzés végett kivettek. Ez a restaurálás az egész templomot érintette.
1902-ben Angster József és fia pécsi orgonaépítők új orgonát készítettek. A padok és a sekrestye berendezései Budapesten készültek a Gregersen cégnél. A tetőszerkezet Trummer János szombathelyi ácsmester munkája.
1937-ben Gróf Wenchein Frigyes apát idejében olasz művészek restaurálták a főoltár mögött "elfelejtett" Szt. György freskót és a déli torony alatt lévő freskókat.
Az 1980-as évekre ismét esedékessé vált a templom általános restaurálása. Az idő vasfoga, a savas eső sok kárt okozott. 1982-ben a főhajó cserepezése, a két oldalhajó rézzel való lefedése történt meg. A régi rézlemez felhasználásával készült el 1988-ra a II. világháború idején elvitt nagyharang helyett a 11 mázsás új Mária-harang.
A templom és Szt. Jakab kápolna restaurálása az Országos Műemlékvédelmi Hivatal irányításával zajlott. A munkálatokat a mindenre kiterjedő kutatások, szakrajzok, felmérések előzték meg. Eddig elért eredmények: elkészült a nyugati kapuzat oromfala, az apostolok galériája, a szobrok restaurálása és másolata. Kijavították a Jakab kápolnát és annak barokk oltárait.
Elkészült az apáti házak közül a B épület, amelyhez csatlakoztatva új rész is épült, hogy a több száz eredeti faragott követ tárolni lehessen. Folyamatban van az apáti A épület helyreállítása, mely a legértékesebb kövek, szobrok bemutatását szolgálja majd (kőtár).
Az ásatások is szakaszonként folytak. 1990-ben a sekrestyénél, a nagy ablak előtt megtalálták a negyedik apszis alapját. A sekrestye területén apáti kápolna állt. A Jakab kápolnát 1992-ben tárták fel. Beigazolódott, hogy a kápolna nem csontház volt, hanem a falu temploma. Sőt megtalálták a még korábbi templom rotunda rajzolatú fundamentumát, valamint a korabeli temetőt, a XI. századtól kezdve sok-sok halottal.
1991-ben az ún. Mária-oltár restaurálásakor leltek rá a jáki gótikus szárnyasoltárra az elveszettnek vélt négy táblaképpel (Péter, Pál, Bertalan és Ker. Szent János). Visszakerült egykori helyére a nagytemplom északi hajójának az oltárához.

Szent Jakab kápolna
A falu templomául szolgált Jáki Nagy Márton testvére Jakab alapította. Épült 1250-60 körül téglából, csak a nyílászárók a nagytemplomhoz hasonló kövekből. A harmadik jáki műhely műve. A toronyrész mostani formáját és a belső barokk festését, oltárát 1768-ban készítették.
Alaprajza négykaréjos centrális teret mutat. A pápoci kápolnára emlékeztető emelettel, menekvési lehetőséggel vagy zarándokok éjszakai megszállására is alkalmas hellyel látták el. Az emeletre belülről a falban szűk lépcső vezet. A Jakab-kápolna fazsindelyes hagymatornya a "kupolaszékkel", pápai hármaskereszttel. Barokk kori mű, 1992-ben restaurálták.
A négykaréjos középkori Jakab-kápolna (egykori plébánia templom) délkeletről. Emeleti ikeroszlopú és ikerívű ablaka román kori.

A Jáki Helytörténeti Múzeum:
A kiállítás 2001. szeptember 28-án nyílt meg Jákon, az ún. Apáti ház épületében. Az épület egyházi tulajdonban van, de helyreállítását az Országos Műemlékvédelmi Hivatal végeztette el, pályázati forrásokból.
Az épület már világi javadalmas, azaz már szerzetesi közösség nélküli apátság újkori címzetes apátjainak rezidenciája volt.  A XVIII. század végén építették. Előtte a XIII. században épült itt a Ják nemzetség lakótornya. Ennek feltárt alaprajza segítségével a most álló épület sarkán kőfal részlettel érzékeltetik az egykori lakótorony helyzetét. Ez jól látható, ha a bejárat felől közelítjük meg a múzeumot. Az épületen belül szintén nagyon ötletesen a padlózatba épített kövek mutatják az Árpádkori toronynak az elhelyezkedését. A fapadlózatba a ház legelső, 18.századi alaprajzát is beépítették, mégpedig eltérő mintázatú fapadlóval. Mindezek a megoldások szemléletesek, könnyen elképzelhetővé teszik az előző állapotokat.
A helyiségek falfestése az eredeti festés-maradványok alapján készült.
A kiállítás részletes bemutatása
A bejáraton belépve rögtön az első terembe jutunk. Itt két tabló tájékoztat a kiállítás készítőiről, és az Apáti ház építésének történetéről.
Ezen fotókat láthatunk a felújításról, egy szemléletes alaprajzot (különböző színekkel jelölve az egyes építési állomásokat) és a magyarázó szöveget.
A második teremben négy tabló látható és egy tárló, a falak mellett elhelyezve. Az első tablón a Ják-nemzetség története olvasható, családfával, a másodikon a nemzetség építkezései a XI-XII. században Jákon. (Szt. Jakab kápolna, és az Apáti ház helyén álló lakótorony). A régészeti feltárás képeit és az alaprajzokat is láthatjuk. A tabló alatt elhelyezett tárlóban a régészeti leleteket találjuk: cserépdarabokat, érméket feliratokkal.
A harmadik tablón egy nagyon jó távlati rajz látható a templomdombról a XII. századból, segítségével elképzelhető a falu korabeli állapota. Mellette a lakótorony feltárásának képeit látjuk. A terem utolsó tablóján a nemzetség Pornó-Jákimonostori főágának birtokainak elhelyezkedését mutatják be korabeli térképek másolataival.
A harmadik teremben öt tabló látható, amelyek az apátsági templom építésének fázisait mutatják be, egy kivételével. Nagy erénye a tablóknak a sok fotó, amelyeken jól láthatók a freskómaradványok. Fontos annak az oklevélnek a másolata is, amelyik a templom felszenteléséről tudósít. Szép a legrégibb, középkori Madonna-szoborról készült kép is, amely jó példája a gótikus szobrászatnak (ez eredetiben a templomban látható).
A negyedik teremben hat tabló és egy tárló van. Itt található a padlóba ágyazva a lakótorony falának alapja, kőből kirakva. A tablókon az apátság XVI-XVII. századi változásai és az apátság allódiumai láthatók. A legérdekesebb ezek közül a Folnai Ferenc apát által épített kapu, mely szinte kastéllyá változtatja a templomkert déli oldalát.
Az ötödik tablón a ház melletti hulladékgödrök és vermek leletei találhatók képen és eredetiben (kályhacsempék), régészeti rajzokkal. Az utolsó tablón az apátság XVIII. századi állapotát mutatják be (oltárok képei és a leghíresebb apát, Batthyány Ignác kazulája).
Az ötödik teremben négy tabló és két tárló van elhelyezve. Az anyag többségét a templom melletti temető régészeti feltárásának dokumentumai és leletei teszik ki. Fotókat láthatunk a kibontott sírokról, térképet a búcsújáró helyek megjelölésével, ahol a falu lakói jártak a sírokban talált érmék alapján. Az egyik tárlóban a sírokból előkerült párták, mentegombok és övcsatok találhatók.
A másik tárlóban búcsújárásokból származó érmék, olvasók, keresztek, amelyek szintén a sírok kincsei voltak. A terem utolsó tablóján a falu új, XVIII. századi temetőjének kápolnája, jelentősebb síremlékei láthatók fotókon.
Két apátot temettek el itt: Stégmüller Jánost, Wenckheim Frigyest. Egy kőfaragó is itt nyugszik, aki a templom nagy restaurálása közben zuhant le az állványokról: Olinger Károly.
A múzeum legnagyobb, központi helyisége az ebédlő. Legértékesebb darabja egy XVIII. századi porcelán kályha, a bútorokat úgy vásárolták vagy adományként kerültek ide. A falon két festmény reprodukciója: Batthyány Ignác és Wenckheim Frigyes apátok képei.
Az utolsó berendezett terem a falu történetét mutatja be. Több tabló és néhány tárló is található itt. Az első tabló Ják régészeti lelőhelyeit mutatja be térképeken. A második a régészeti leleteket összegzi, évszámokkal. A következőn a falu legrégibb épületeinek fotói láthatók.
Egy tablót szenteltek a rendezők a falu kastélyának, egyet pedig a jáki fazekasságnak. A kiállítást egykori és mai jákiak fotói zárják. 

A község honlapja: www.jak.hu

Forrás: www.jak.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat