Magyarország képeslapokon

Csolnok:

Csolnok község Komárom-Esztergom megyében.

 é. sz. 47,69017°, k. h. 18,71699°

Csolnok honlapja: www.csolnok.hu

Esztergom környékén, a dunántúli területen számos korabeli római helység volt. Elképzelhető, hogy a későbbi Csolnok is lakott volt már ebben az időben. Csolnokról az első írott emlék 1232-ből maradt fenn, amikor a Csolt nemzetség ősi birtoka volt. 1262-ben a szolgagyőri vár tartozéka, de az óbudai klarisszáknak is volt itt birtokuk. Az apátnő 1263-ban a rend csolnoki szőlőjéből átengedett egy részt a Nyulak szigeti (ma Margit-sziget) apácáknak. Plébániája az 1332-1337. évi pápai tized jegyzékében már szerepelt, s akkor a budai főesperességhez tartozott. Az 1531. évi adóösszeírás szerint Csolnok még mindig a Nyulak szigeti apácák birtoka. A török hódoltság alatt a falu - egyelőre még - lakott hely maradt. Az 1569. évben Pilis megyéhez tartozott, s ebben az időben 10 jobbágytelek után adózott. Lakói református vallású magyarok voltak, szervezett egyházközséggel és templommal. Egy évvel később már csak 8 porta fizette az adót. A falu és határa a budai pasa, illetve az esztergomi bég fennhatósága alá tartozott. II. Mátyás 1608-ban az egész falut a budai klarisszáknak adományozta. Az 1647. évi esztergomi összeírás szerint 6 porta után volt adóköteles a falu. Az „elnéptelenedés” 1696-ban vált jelentőssé, a felszabadító háborúkkal járó pusztítások és betegségek miatt. A török uralom után a felszabadult országrészek elnéptelenedettsége elkerülhetetlenné tette a betelepítéseket. Ekkor került sor Csolnok első betelepítésére Elzászból. 1700-ban 18, 1715-ben 34 család lakta a falut, és ezek közül 8 család német származású volt. A magyarok általában református, a németek katolikus vallásúak voltak. Utóbbiak vallás és egyház szempontjából Doroghoz tartoztak. Az 1731. évben már összesen 38 család lakott a községben. Az 1738. év elején, a pár hónapig tartó pestisjárvány meg tizedelte a község lakosságát A járvány miatt, az ekkor itt lakó magyar lakosság nagy része elköltözött, Úny, Tinnye és Nagysáp községekbe.

A Dorog-Esztergom vidék szénbányászatának első írásos emléke Csolnokhoz fűződik. 1781. január 21-én Rückschuss Antal Ruhr-vidéki bányász és Krempf József Csolnok német nyelvű bírája írásban megállapodott a Miklósberek területén kitermelt szén ellenértékének befizetéséről. A kitermelt szén mintegy 50 mázsa, ami a paplak fűtésére elegendő volt. A szénbányászat egészen az 1970-es évekig tartott, és a termelési csúcs éveiben ez több millió tonna szenet jelentett évente, az egész "szénmedence" tekintetében. Volt bányászok és bányamérnökök szerint, még több száz évre elegendő szén maradt a térségben a föld alatt. Az 1990-es években felújították a Borókási tárót,de a termelés nem indult újra. Manapság a bányáknak csak romjait lehet látni. A településen működő bányászati múzeumban megtekinthető a település bányász múltja.

Csolnok lakossága nagyon megszenvedte a II. világháborút, mert itt záródott Budapest ostromgyűrűje. 1953-tól kezdve a kommunisták lágert működtettek a területen, ahol különféle - jellemzően koncepciós - perekben (például: szórólapterjesztés, vagy vallásos tevékenység miatt) elítélt politikai foglyok, elsősorban kulákok, papok és a nem kellőképpen rendszerhű értelmiségiek dolgoztak, embertelen körülmények között a szénbányászatban.

Látnivalók:

Nepomuki Szent János Plébániatemplom:

gróf Grassalkovich Antal még az 1738. évben önálló plébániát szerveztetett Csolnokon. A Nepomuki Szent János katolikus templomot is a gróf építtette 1767 és 1775 között. Az első anyakönyvi bejegyzések ebből az évből származnak. Mivel Nepomuki Szent Jánost XIII. Benedek pápa 1729-ben a szentek sorába iktatta, így a Csolnokra települt svábok a 9 évvel korábban szentté avatott Nepomuki Szent János mellett döntöttek. A templomban több olyan festmény van, amit a betelepülő svábok hoztak magukkal Németországból. A II. világháborúban a templom súlyosan megrongálódott, újjáépítése 15 évig tartott.

Szent Borbála templom – Csolnoki Bányásztemplom:

1932-ben épült az akkori bányásztelepen, az ottani bányász-lakosság kezdeményezésére és segítségével.

Csolnoki Bányász Klub, Bányászati és Ásványgyűjtemény:

A Csolnok-i határban találták meg először 1781-ben a Dorogi szénmedence első telepeit. A több mint 200 éves művelés során az egyik legjelentősebb területévé nőtte ki magát. A helyiek életmódját és hagyományait egyszerre határozta meg a bányászat, a bányamunka, valamint az ide telepített német ajkú bányászok kulturális gyökerei. Néhány lelkes helyi önkéntes valamint 3 helybéli szervezet és a helyi önkormányzat segítségével (Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány, Bányász Szakszervezeti Szövetség- Dorog, Csolnoki Bányász Nyugdíjas Szakszervezet, Csolnok Község Önkormányzata.) megalapította 2001-ben a Csolnoki Bányász Klub, Bányászati és Ásványgyűjteményt. A gyűjtemény különösen jelentős, mivel szinte egyedülállóan mutatja be a medence 222- éves bányászatának emlékeit, eszközeit, relikviáit, dokumentumait. Fő céljának tekinti a vele kapcsolatos tárgyi és írásos emlékanyagainak további gyűjtését, a meglévők megőrzését az utókor számára. Ezen anyagok egy része a Lencsehegyi bányaüzemből, a többi pedig önkéntes felajánlásokból (erdész, helyi vállalkozók) illetve magángyűjteményekből került kiállításra. Pótolhatatlan s egyben párját ritkító az ásvány, kőzet, ősmaradvány kiállítás is, mely a Dorogi Szénmedence mintegy 200 millió éves teljes földtani felépítését mutatja be.

Ezzel párhuzamosan 2005 évben indult és 2008. szeptember 5.-én, a bányásznapi ünnepségek keretén belül került átadásra a különböző bányatérségeket bemutató mérethű szabadtéri kiállítás, a Művelődési Ház hátsó udvarában. (Fa trapéz ácsolat, 2, 5 m átmérőjű körszelvényű TH vágat, egyedi támos – főteszén omlasztásos pásztafejtés, beton idomkőből épített lejtősakna fej, téglabiztosítású „vágat” illetve egy korabeli kovácsműhely).

Régi fotók Csolnokról és a bányászatról

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat